Én szeretem a zenéjüket, hiszen finnek és persze remekül játszanak. Hallottam a bandáról kritikát itt-ott, de nem érdekelt. Viszont az új albumukhoz készült "Tequila" című szám nekem már nem tetszik, félreértés ne essék, nem a zenével van a baj, hanem avval amiről szól.
A tequila egy agávéfélének, a kék agávénak (Agave tequilana) levelektől megtisztított részéből erjesztett és párolt, mexikói eredetű égetett szesz, Mexikó egyik nemzeti itala. /Wikipédia/
Én nem csípem a Mexikót, sem a mexikói embereket. Engem erőteljesen emlékeztetnek a mi kis "barátainkra". Lehet egy pia finom, de én nem tisztelném meg Mexikót evvel a számmal, remélem értitek nagyjából, hogy mire gondolok.
És egy kicsit én is látom, hogy a kritikában van valami, egészen jól megfogalmazta valaki az egyik "szájton":
"Sajnos az utóbbi két lemezük nekem már túlontúl egy kaptafára épülőnek tűnt, a korábbi 'vadvilág, a vadon durvasága, lappföld' és hasonló motívumokat felváltotta a 'térjünk be a hideg elől a közeli fogadóba és énekeljünk italozva' darabok. Remélem azért majd egyszer visszatérnek a gyökereikhez, bár úgy látszik populárisabbak és kellettebbek azok a számok, amik már az új szellemben készültek."
Ennek ellenére viszont megszerzem az albumot és gyakran látogatja is majd a lejátszómat.
2011. január 9., vasárnap
de
Ez hülyeség, a Korpiklaani most is olyan zenét csinál, mint régen és azért, mert te csak azokat az embereket nevezed embernek akiknek bőre teljesen fehér attól még a tekila lehet egy jó pia. Nem érted a Korpiklaani-t, ők mulatós rock-ot játszanak, tehát költenek néhány dalocskát különböző piákról, hiszen a pia közelebb hozza az embereket persze (kis mértékben), oldja a feszültséget egy kis baráti körön belül és azt persze azok értik meg akik barátok társaságában próbálnak néha kúltúrálisan iszogatni. Az utolsó két album pedig majdnem jobb mint a többi, legtöbb finn nyelvezetű, tehát méginkább visszatértek a gyökereikhez. A térjünk be a hideg elöl és italozzunk a lehető legjobb hangulatot kölcsönzi a zenéiknek ráadásul, tehát ez az egész hülyeség amit írtál. Pontosan ezért szeretem a Korpiklaani-t, mert bebizonyítják, hogy mulatni lehet rock zenével is, nem csak valami ócska cigány zenével. Amúgy a zenekar NEM MEXIKÓRA gondol a számban, hanem a tekilára, köze nincs hozzá. Nem érted mi is az a jó hangulat amit az ilyen számok adnak ezek szerint, valószínűleg nem is vettél még részt semmien összejövetelen. Ez csak vélemény, bocsi, de nem tetszik, hogy a Korpiklaaninak is csak egy albumára azt mondják ez nem olyan jó, mint esetleg a többi. Ők nem egy percet töltenek el a zenéjük megalkotásával, erre valaki szerint ez az album már sokkal rosszabb, mint az előző.
Ezt kihagytam... Az első album első száma miról is szól? A wooden pints? Igen, az is mulatós zene, mert a finn folk az ilyen mulatós, sosem tud lehangolni, mindig boldogítóak. Ráadásul a második számban, azaz a God of wind-ben is utalnak a mulatásra, a piálásra, tehát már így kezdték. Ezt értsd meg, valaki ettől boldog és ha neked ez nem tetszik akkor minek hallgatod? Ezek nem sértések, csak nem akarom, hogy tévhitben élj a Korpiklaanival szemben.